Attila Joszef

József Attila: A Dunánál / The Danube

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, a sorsomba merülten,
Hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívemből folyt volna tova,
Zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

I sit on the quayside by the landing,
a melon rind comes drifting on the flow,
I reflect on my fate, quietly observing
surface ripples, sensing the calm below;
as if my heart had been at the source
of the troubled, wise old Danube, mighty force.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
Reszel kalapál, vályogot vet,ás,
Úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedt el
Minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt,
S mosta a város minden szennyesét.

Like your muscles at work if you lift an axe,
or go to harvest, hammer, or dig a grave,
so does the water tighten, surge, relax,
on its rolling current, the breeze-blown wave;
like a child, mother-dandled, tale-told, caressed,
washing away the dirt from Budapest.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy lett volna, el is állt.
És mégis, mind aki barlangból nézi
A hosszú esőt-néztem a határt:
Egykedvű, örök eső módra hullt,
Színtelenül, mi tarka volt a múlt.

A drizzle started, dampening the morning,
but it wasn’t really trying and stopped again.
Looking out, like someone under an awning
who watches the rain – I gazed over the plain;
a twilight that seems it may infinitely last,
greyness over all that once shone, the past.

A Duna csak folyt. És min a termékeny,
Másra gondoló anyának ölén
A kisgyerme, úgy játszadoztak szépen
És nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
Mint sírköves, dülöngő temetők.

The Danube flows. And like a tiny child
dreaming happily on a loving mother’s knee,
cradled and embraced, gently smiled upon,
each playful ripple seems to wave at me;
but all shudders on the flood of past events
like tumbling tombstones, dead monuments.

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve
nézem,amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat, s kész az idő egésze,
Mint százezer ős szemlélget velem.

A hundred thousand years I have been gazing
without seeing what there is to see.
A flash, suddenly time is fully-grown, embracing
what generations have known, now shown to me.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
Öltek öleltek, tették,ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
Mit én nem látok, ha vallani kell.

I see even the unseen, a people defending,
embracing, digging, murdering, trying to make a living.
I see them now, into cold death descending,
I can see, I am here to testify.

Tudunk egymásról,mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk-ők fogják a ceruzámat
S én nézem őket és emlékezem.

We must relate, like the blesséd to the damn’d,
but to me is the past and to them is today;
We write poems together – my pencil in their hand,
I sense them, listen, remember what they say.

Anyám kún volt, az apám félig székely,
Félig román, vagy tán egészen az .
Anyám szájából édes volt az étel,
Apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt-
Ez az elmúlás. Ebből vagyok.”Meglásd,
Ha majd nem leszünk!…” -megszólítanak.

Mother was Kún, Father was Székely,
partly, or maybe, pure Romanian.
From Mother’s lips the food was sweet and tasty,
from Father’s lips the truth was radiant.
They embrace again, my memories now go stirring
to fill my heart with deep melancholy:
we are mortal. I am alone, these thoughts re-occurring,
“Just wait, (they say) we’ll all soon be gone!…” –

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
Gyenge létemre így vagyok erős,
Ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
Mert az őssejtig vagyok minden ős-
Az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
Apám- s anyámmá válok boldogon,
S apám,anyám maga is kettéoszlik
S én lelkes Eggyé így szaporodom!

They call, I know we are one: this one-ness
has helped make me strong, for I remember well
that I am every parent in the boundless
succession to the primal single lonely cell.
I become my own father and mother
when my father and mother, procreating,
create me and none other!

A világ vagyok-minden, ami volt, van:
A sok nemzetség mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan,
S a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa-
Török,tatár,tót, román kavarog
E szívben, mely e múltnak már adósa
Szelíd jövővel -mai magyarok!

I am the world – the old and endless story:
clan fighting clan for creed, for guile or greed.
I march among conquerors in all their glory,
I suffer with the conquered in abject defeat.
Árpád and Zalán, Werböczi and Dózsa:
Slavs, Mongols, Turks, all the hordes of barbarians.
With me, come redeem this long tale of misery
and face a gentle future – as new Hungarians!

…Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunánál, mely múlt, jelen,s jövendő,
Egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
Békévé oldja az emlékezés
S rendezni végre közös dolgainkat,
Ez a mi munkánk; és ez nem kevés.

…I want to work. It’s hard for human nature
to make a real confession of all that we’ve done.
The Danube, which is our past, our present and our future,
has pulled us in, tenderly, as its swift waters run.
From the blood of our fathers shed in former wars
flows peace, a common memory and mutual regard,
a promise of order, a tolerant way to live.
This is our task. It will be hard.

Advertisements

Published by

hibouh

read me! Hotel Naipaula: http://www.blogigo.de/Hotel_Naipaula http://www.blogigo.de/Hotel_Naipaula Und weiterhin.... Die Labyrinthe von Hibouh: Orte der Sehnsucht. Oasen für alle Umtriebigen und Nachtschönheiten. Inseln im opaken Licht der Phantasie unter einem fleischig dahinziehenden Mond. Leise Dämmerung auf den Höhen. Neugierig geworden? Wir bringen Sie hin, wo Erleben und Erkennen eins werden. Nur Mut - lüften Sie dieses Geheimnis!

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s